2014. július 9., szerda

Szaranya

Elég régóta terjed a neten ez a kis szösszenet, amely néhány mondat felsorolásával bizonyítja be, hogy tulajdonképpen mindenki szaranya - a társadalom szemével nézve mindenképpen...Na, most, hogy én is anya vagyok, saját bőrömön tapasztalom ezt a feszítő érzést, hogy mennyi mindennek kéne megfelelnem, mennyi ellentmondó elvárásnak, legyen szó a kívülről jövő utasításokról, tanácsokról, vagy a saját érzéseimről, ösztöneimről. Ahogy terhes lesz egy nő, szinte azonnal el is kezdődik ez a dolog. Csak pár példa, kiindulva a fenti linkből.

- Szedjél vitaminokat! - így megadsz mindent a gyerekednek már magzati korban. Sőt, már a terhesség tervezésekor kezdj el vitaminokat szedni, és ha nem teszed, felelőtlen némber vagy, aki alkalmatlan a gyerekvállalásra.
- Ne szedj vitaminokat! - azok csak a gyógyszeripar szörnyszülöttei, a kapitalista gazdaság rút csatlósai, amik már magzati korban be akarják szippantani magukba a gyerekedet. Meg amúgy is, hatalmasra növesztik a kölköd ott bent, te meg képtelen leszel természetesen szülni és jön a császármetszés.

- Menjél el minden vizsgálatra! A fizetősökre ajánlottakra is. 'Négydére' is. - Hiszen csak az a felelősségteljes szülő, aki minden lehetséges infót meg tud születendő gyerekéről. Ne bízd a dolgot a sorsra még véletlenül se. Szar a kombinált teszt eredményed? Elég nagy baj, tessék is rendesen aggódni, egy jó anya mindig ezt teszi, szokjad...
- Ne menj el minden hülye vizsgálatra, minden jó úgy, ahogy van! - Képes lennél elvenni az ezekre áldozott pénzt a gyerekedtől?! Nem elég, hogy magánorvoshoz jársz, de még egyéb vizsgálatokért is fizetsz? Ne játsszál Istent, inkább stresszeld széjjel magad egészen a szülésig, hogy vajon rendben van-e a gyerek...

- Ragaszkodj a természetes szüléshez! - Hiszen felvilágosult, intelligens nő vagy, nem igaz? Nehogy rábízd magad az orvosodra, mit tudja az, hogy mi a jó...Neeeem. Készíts szülési tervet, és nyomd az orra alá! Részletezd benne lehetőleg azt is, hogy ő maga milyen színű gumikesztyűt viseljen. Nehogymá' bedőlj a gonosz orvosoknak, akik rögeszmés gátmetszegetők és még álmukban is EDA-t döfnek a szerencsétlen nők gerincébe. És amúgy is, az igazi nő az akár napokig vajúdik, hát még erre is képtelen vagy a gyerekedért? 
- Szülj úgy, ahogy neked a legkényelmesebb! - Altruista földanyák és liberális hippik? Ugyanmár...Szülj gyorsan, hatékonyan, pikk-pakk és így a gyerekedet se veszélyezteted. Fájdalom? Fúj! Nyomass egy kis EDA-t és nem fogsz érezni semmit. Nincs idő, az orvos is siet, hát mit gondolsz te, hány beteg jut ma Magyarországon 1 orvosra?! Ne légy önző...

- Hajítsd máglyára a babakocsit! - Csak az elsekélyesedett, szívtelen és konformista urbánus nőszemélyek használják ezt az ördögtől való szekeret, olyanok, akik nem akarják a bőrükön érezni porontyukat! Nem vágysz arra, hogy a gyereked egész nap veled legyen egy kendőben? Nem akarsz egész álló nap egy 5-10-15... kg-os édes terhet cipelni hordozni, ahogyan azt az ősi természeti népek is tették, amikor menekültek a vadak elől mosolyogva, ugrándozva és lepkét kergetve? Hát ez elég nagy baj, szállj magadba! Néha elmennél a fodrászhoz, vagy csakúgy valahova egyedül? Kétségtelen, rád kéne küldeni a gyermekvédelmiseket...
- Tartsd a gyereket ketrecben kiságyban és tologasd babakocsiban! - Még hogy egy szuszogó mini-polip csüngjön rajtad naphosszat...Gondolj bele, ezzel csak elrontod, pisilni se tudsz majd elmenni nélküle. Napközben vágjad befelé a kiságyba, kapcsolj be neki valami zenélő-forgó cuccot és pattanj rá a nappali szőnyegére tornázni, hisz' ne feledd, hogy most az a legfontosabb feladatod, hogy feszes légy és sovány - a Cosmo is megírta. Hordozókendő? Ekkora marhaságot...Hát ehhez fel se tudsz öltözni tisztességesen! Toljad csak a kis trendi baba-járgányodat...

Hát kb. ilyenek. Nyilván a saját szájízem szerint :)

Ja, van még egy, a kedvencem: "Hallgass az ösztöneidre!" Szerintem ez egy nagyon könnyen félreértelmezhető, sok esetben káros mondat. Ugyanis mindenre rá lehet fogni...Nekem rengeteg elbizonytalanodást és hisztérikus zokogást pityergést okozott már ez a mondat, mert utáltam magam amiatt, hogy egyszerűen nem éreztem, ugyanis halvány gőzöm nem volt az adott helyzetről. Sír a gyerek - hallgassak az ösztöneimre? És mégis melyikre? Mert hogy ezek szerint többen vannak: ösztön "A" azt mondja, hogy adjak neki enni, ösztön "B" tanácsa az, hogy inkább a hasát simogassam, ösztön "C"-től vezérelve pedig kiugranék az erkélyen, vagy sikítva rohangálnék az utcán...Emellett persze remek dolog lehet az ösztöneimre hallgati, ha MÁR működik/nek. Mert működnie kell, efelől kétségem sincs, de nem hinném, hogy az elején, a "tanuló" szakaszban szabad/érdemes kizárólag erre hagyatkozni. Az én esetemben legalábbis tutira nem lenne jó vége.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése