Szóval eltűntem, több mint 1 hónapra, a kíváncsiskodóktól ezer bocsánat, ám a következő sorok reményeim szerint alátámasztják elmaradozásom jogosságát. :)
Először is, eladtuk a lakásunkat! Hirtelen, amikor már szinte teljesen lemondtunk erről az opcióról. Ugyanis azt gondoltuk még ősszel, hogy "hmmm milyen jó is volna, ha a baba már egy nagyobb, 3 szobás lakásba születne, ahol esetleg már a következő csemetének is lenne helye, így a költözés jópár évre le lenne tudva...". Első lépésben meghirdettük lakásunkat a szokásos fórumokon, plusz egy cuki kis blogot is rittyentettem neki, ám néhány komolytalanabb érdeklődőt leszámítva az égvilágon semmi nem történt. Teltek-múltak a hónapok, február elején pedig úgy döntöttem, hogy ebből elég, lépni kell: ha nem veszik meg a lakást, akkor ez van, maradunk, ám rendesen helyre pofozzuk Beni érkezéséig. El is kezdtem intézkedni, árajánlatok festésre, konyhabútorra, plusz az átrendezés lehetőségein morfondíroztam.
És egyszercsak beköszöntött a tavasz, ezzel együtt pedig felpezsdült az ingatlan-piac is: hirtelen több komoly érdeklődőnk is akadt szinte néhány nap leforgása alatt, március 10-én pedig eladtuk a lakást. Lázas nézelődési folyamatot bonyolítottunk le mindeközben, feltérképeztük az egész 2.,11.,12. kerületet saját igényeinknek megfelelő lakásokat kutatva. Bevallom, nem volt könnyű dolgunk, hiszen Szabi is és én is elég speciális igényekkel rendelkeztünk, amikből nem nagyon akartunk engedni. Szabi részéről kiemelt hangsúlyt kapott a zöld környezet, a használható méretű erkély és a kis lakóközösség. Nálam top listás kritérium volt a környék jó infrastruktúrája (bkv, bolt, játszótér, ovi stb. közel), aztán az, hogy ne legyen földszinti, ám ha nincs lift, akkor max. 3. emeleti legyen (francnak sincs kedve gyerekestül, szatyrostul, néha babakocsistul felvonszolódni ezer lépcsőn keresztül...) és az is, hogy a gyerekszobához közel legyen a mi hálószobánk. Rengeteget járkáltunk, agyaltunk, majd döntésünk egy Kútvölgyi úti lakásra esett, így eddigi, imádott környékünket nem is kell elhagynunk, és vágyunk, a 3 szobás lakás és még egy rakás szempont teljesült.
Május 1-én költözünk, addig pedig a 11. kerületben lakunk ideiglenesen, már 1 hete. Borzalmas pakolás, dobozolás, szervezés van a hátunk mögött, az utóbbi 2 hét szinte csak ezzel telt. No, és persze azzal, hogy elkezdtük a május eleji beköltözés megszervezését: egyeztetés festővel, bútorok megrendelése stb...Szóval, hogy minden simán és a lehető leggyorsabban történjen - ugyanis májusban én már gyakorlatilag egy időzített bomba leszek :D.
No, ennyit arról, hogy a szülésig tartó nemdolgozás pihenés...Az tuti, hogy unalom legalább nincsen, azt úgyis nehezen viselném. :)
