2014. október 6., hétfő

Alma

Hosszas vívódás, hozzáértők kikérdezése és a net tüzetes átnyálazása után úgy döntöttünk, hogy Benivel elkezdjük megismertetni a rendes ételeket. Igazából azért esett a választásunk a 4 hónapos korra, mert ez egy ésszerű középútnak tűnik az ultrakonzervatív és számomra nagyon meredek 6-8 hetes kezdéshez képest, viszont a legújabb trendet, ami a 6 hónapos kor, én már nagyon későnek tartom. Ugyanis eltökélt tervem, hogy szépen lassan haladjunk az újdonságok megismerésével, ezt az ütemet 6 hónaposan már nehezen tudnám tartani úgy érzem. A lényeg, hogy ha bizonyos kajákat túl hamar, vagy túl későn ismer meg a baba, abból könnyen allergia lehet.

Sajnos nagyon könnyű elkavarodni a hozzátáplálás útvesztőiben, mi még csak most kezdtük, de már úgy érzem, elakadtam :D. Messze van még a szalonnás rántotta...

Szóval: szombaton elérkezett az almaevés. Beni nagyon szerette, és számomra abszolút meglepő volt, hogy még csak egy kicsit sem méltatlankodott, nem nézett furcsán, úgy ette az almát, mintha ez már a sokadik alkalom lett volna az életében. Alig lehetett leállítani, még nyekergett is, amikor 4-5 kiskanálnyi adag után abbahagytuk - azért elsőre ennyi is bőven elég volt :).




Ma pedig már 2 db almát kanalazott be a drágám, 1-et délelőtt nyersen, 1-et pedig kora délután megpárolva. A lelkesedés pedig töretlen :).

Sajnos a legkitartóbb igyekezetem (és Beni igyekezete) ellenére is csökken a tejmennyiségem az utóbbi hetekben :(. Elképzelésem sincs, hogy ez mitől lehet, viszont a gyerek nem éhezhet, úgyhogy holnaptól megérkezik az újabb étek: a főtt-turmixolt krumpli :).

2014. október 4., szombat

Exkluzív fotók első kézből :)

Facebook-ra fel nem töltött fotók az érdeklődők számára: (már így is több ott a fotó a gyerekről, mint ami egy nem-érdeklődő számára elviselhető lehet :) Bocsi...)

Voltunk Miskolcon Anyuéknál. Itt ismerkedik az ideiglenes alvóhellyel :).

Fizikus professzor fej :). Fürdés után, szintén Miskolcon.

"Az új karikás kendőben" szelfi

Gurulás közben

Apaidő

Kis és Nagy szerelmem :)

Ha meg vannak az ujjacskák, lehet chillelni...

Innen szépen ki lettem túrva

Csupaszkodás+fürdés: mindig a nap fénypontja :)

Kis-nagyfiam

Beni okt.1-én múlt 4 hónapos :). S hogy mi történt augusztus óta? Hát először is, véget ért a hosszadalmas antibiotikumos kezelés (ami emiatt volt). Ám a gyerek pocakja csak mostanság jött helyre úgy igazából. Bár még most sem jelenteném ki, hogy teljesen elmúlt a hasfájós időszak, de már határozottan távolodunk tőle :).

Megy már nagyban a gőgicsélés, nevetgélés, sőt: úgy 2 hete megfordult hasról hátra is, és ezt azóta is bőszen gyakorolja. Beszereztünk egy jó nagy járókát is, hogy Mr. Ficánkolót biztonságos keretek közé helyezzük és nekem se kelljen egész álló nap az elguruló kis golyómat visszagurítanom a játszószőnyegére, amit mellesleg gyakran mérgelődve vett tudomásul. Én úgy látom, szeret itt lenni, jól elmolyolgat: nyúlkál a játékai után, egy-egy tárgyacska megfigyelésével igen hosszú időt tölt el, és ha az aktuális látvány már untatja, arrébb kúszik. Van úgy, hogy akár egy teljes órát is vígan elvan itt. Néha összemosolygunk, konstatálja, hogy jelen vagyok, majd folytatja felfedező tevékenységét :).



Az éjszakáink is nagy változáson mennek keresztül: voltak már átaludt éjjelek, ám azért még mindig jellemzőbb az egyszeri ébredés, amit mi a kezdődő fogzásnak tulajdonítunk, ugyanis az evés abszolút nem nyugtatja meg. Erőteljesen rágcsálja az öklét, nonstop nyáladzik és "mozgásba lendült" az ínye is. (Úristen, lassan leérettségizik és kirepül a gyerek, mi lesz velünk :D).

Voltunk múlt héten a dokinéninél, akivel megbeszéltük, hogy elkezdjük a gyümit! Eme jeles eseményre ma fog először sor kerülni....Képes beszámoló (tényleg!) hamarosan :).

Anyu bulizik

Meg volt az első nagyobb kiruccanásunk Szabival kettesben: elmentünk a Szigetre aug. 14-én du. 5-éjfélig. Anyu maradt itthon Benivel, és lefagyasztott tejcsivel etette meg. Nem tudtuk, hogy mi fog ebből kisülni: elfogadja-e, vagy sem, kanálból, itatópohárból, vagy épp cumisüvegből kell-e majd neki adni. Végül a világon semmi gond nem volt, kiskanálból és itatópohárból simán becuppantotta a kis adagjait és aludt :). Legalábbis felénk így lett kommunikálva a dolog :P.

És hogy milyen volt a gyerek nélkül? Hát, hm, hogy is mondjam. Az esemény előtti napokban már éreztem, hogy izgulok, járt az agyam: hogy lesz? mi fog történni, ha sír és én nem vagyok ott? mi lesz, ha nem fogja elfogadni nem-ciciből a tejet? Ám igazából az összes kérdés az egyetlen, legfontosabb kérdésben gyökerezett: jó anya vagyok-e annak ellenére, hogy ott hagyom a gyerekem valaki mással azért, hogy én bulizhassak? És bizony az izgalom is magamra irányult: hogy fogom nélküle kibírni ennyi ideig?

Az első kérdés kapcsán arra jutottam az este végén: igen, jó anya vagyok. Nem akarom, hogy az anyaság okozta fáradtság, néha fásultság stb. ledöntsön és ezért egy idegbeteg, frusztrált anyja legyek a gyerekemnek. Feltöltődött, felszabadult anya szeretnék lenni, amihez néha le kell csatlakoztatnom a gyerekemet magamról. És hogy nehéz volt-e? NAGYON!! Ahogy itthonról kiléptünk az ajtón, már éreztem, hogy ajjaj ez kemény lesz...Legszívesebben magammal vittem volna egy hátizsákban. De ekkor már nem volt visszaút, elindultunk. Erőből, muszájból, magunkat győzködve. Ám tudtam, hogy ez most kell.

És szuper volt!!! No meg persze egészen más élmény is. Kimaradt a jóöreg alapozós-felesezős rész és úgy 10 percenként a telefonomat figyeltem, ugrásra készen, hogy ha anya szól, hogy baj van, azonnal rohanjak haza :). Nyilván nem volt semmi gáz.



Ez az egész nekünk volt nagy esemény és nem Beninek. És hjajjj mennyi minden szól erről ebben az egész gyereknevelős témakörben...

Magyarázkodás

Hoppá, majdnem 2 hónapja írtam utoljára!!! Kissé elszaladt az idő :). Rengetegen kérdeztétek, hogy mikor lesz már új bejegyzés, ezen nagyon meglepődtem. Hisz' azt gondoltam, hogy a szűk családon kívül úgy igazán senkit nem érdekel egy muter blogja az uncsi, gyerekneveléssel kapcsolatos kiakadásokkal, okoskodásokkal, világmegváltó elméletek részletezésével...

Ez annyira jól esett és egyben nyomást is gyakorolt rám, hogy igenis vegyem a fáradtságot és írjak. Köszi srácok :). Mostanában valahogy nem vitt rá a lélek, hogy írjak, másrészt pedig elromlott a gépem, táblagépről pedig utálok írni. Annak nincs meg az a billentyűkattogós hangulata, egyszerűen nem érzem a ritmust. Ez valami olyasmi dolog, hogy papírról is jobban esik olvasnom, mint e-book olvasóból...A fílingen van a hangsúly :).

Nos, akkor mesélek, nem ígérem, hogy az elmúlt 2 hónapról részletes beszámolót írok. Valószínűleg csapongani fogok, bár aki olvassa a blogot, már megszokhatta a néha igencsak össze-vissza repkedő stílust...