Csend és nyugalom...

Nem, még nem szültem. Nem, nincs gond :). Nem, ez még nem túlhordás. Ez terminus túllépés!

Szóval tegnap volt a hivatalosan kiírt dátum, ám én még mindig egyben vagyok, ami teljesen normális, tudván azt, hogy az (első) babák kb. harmada születik a kiírt dátum előtt, kicsi (kb.10%) részük a kiírt napon és többségük a 40.-42. hét között születik meg. Ez utóbbi 2 hetet terminus túllépésnek nevezzük, ami pedig ezután van, az meglehetősen ritka, mivel nagyon veszélyes.

Ma voltam a szokásos vizsgálatokon, plusz ultrahangon. Mindenhol minden rendben van, megfelelő mennyiségű magzatvizem van, jó állapotban van a méhlepény, ezért a gyerek köszöni, jól elvan odabent. S hogy miért nem indul a szülés? Hát, erre az orvostudomány nem igazán tud egzakt választ nyújtani, ahogy a szülés beindulásával kapcsolatban sem. Az én esetemben ezek a feltételezett indokok a doki szerint:

1. Benedek nem kicsi. Benedek meglehetősen nagy baba, legalábbis a mért adatok és a becsült súly alapján.
2. Az én medence méretem kicsi a Beni méreteihez képest - így nem tud lejjebb nyomakodni a fejével, tehát nem indul a szülés sem. ("Az ilyen kis vékony csontú, filigrán kismamáknál ez gyakori." - mondta a doki bácsi, s amely mondat első részét szívesen leíratnám vele, bekereteztetném és otthon a tükör felé helyezném, hogy az önértékelésemet mindennap simogassa az ínségesebb időkben is :) A filigrán, a vékony és én 1 mondatban, méghozzá egy orvostól? Ezt a toplistás eddigi bókjaim közé teszem az tuti! Akkor is, ha csak cuki hazugság :))
3. Egyszerűen csak jól elvan odabent, és én sem szenvedek jelen állapotomban :).

S hogy mi lesz most? 2 naponta vizsgálat és ha jövő hétfőig (június 2.) nem indul be a szülés, akkor befekszek a kórházba és megindítják. Szóval Benikém, vége a henyélésnek hamarosan! :D

Addig is:

Csók mindenkinek és NYUGI :) Előbb-utóbb megszülök!

Viharos gyorsaságú napok után nyugalmas várakozás...

A címben leírt mondat elég jól összefoglalja az elmúlt 2-3 hetet. Amellett, hogy "vészesen" közelítünk a szülés várható időpontjához, a költözéses macera és izgalom töltötte ki a napjainkat. Ja, és még a rohanós napokat megelőzte egy nagyon jó hangulatú csajos este, pontosan 1 hónappal a kiírt időpont előtt: április 26-án :). Hajni barátnőmnél babaváró bulit tartottunk, elképesztően finom kajákkal, jó hangulatban, kellett ez már nekem nagyon, innen is köszi lányok :*! Aztán a május 1-i hosszú hétvégén elkezdődött az új lakás kifestése...Nagyon jó érzés volt látni, hogy így számíthatunk a barátainkra, ugyanis Szabi velük nyomta le 4 nap alatt a lakás teljes tisztasági festését. Jó a tudat, hogy ilyen emberekkel vagyunk körülvéve, ez számomra egyre fontosabb.

Eléggé átértékelődik ám a barátság fogalma mostanság, nagyon jól látható számunkra, kik azok, akiket valóban érdekel, hogy mi van velem/velünk, akik számára ilyen "uncsi" házaspárként, lassacskán anyuka-apukaként is érdekesek vagyunk, a közös bulikon, ivászatokon, fesztiválozásokon túl is :D Van néhány ilyen fordulópont az életben, amikor néhány arc egyszerűen lemorzsolódik, mert az élet épp úgy hozza, ez néha elég keserű is tud lenni persze. Mert hogy azért az én életemben is vannak/voltak emberek, akikről úgy gondoltam, hogy na ők aztán örökké és mindig, aztán kiderül, hogy ez nem így jött ki. Ilyenkor nincsenek hibások, vagy harag, erre tényleg csak ezt a közhelyes kijelentést lehet elsütni, hogy "ilyen az élet". És ezzel együtt persze mindig vannak meglepetés figurák is, akikről mondjuk néhány évvel ezelőtt nem is hittem volna, hogy mondjuk a legközelebbi barátaim körébe kerülhetnek - vagy én az övékbe, ahogy nézzük.

Visszatérve kicsit a tényszerűbb dolgokhoz:

A festés után elkezdődött a bútorok behozatala. Elég sok új cuccot vásároltunk, ezeket napokig szerelték a család pasi tagjai. Aztán pénteken felkerültek a dobozolt cuccok is, hát biztosan mondhatom h elképesztő és félelmetes mennyiségű cuccunk van! FÉ-LEL-ME-TES!!!! Ijesztő, hogy ennyi tárgyhoz kötődünk...És hát mindennek a kipakolása...horror film volt. No de, ahogy ezeket a sorokat írom, már büszkén állíthatom, hogy otthon-érzés uralkodik a lakásban. Most már érkezhet az én kicsikém, kész a kis szobája. Itt van róla pár kép :) :

Most már nyugalomban várjuk a nagy napot, én is érzem, hogy már nincs sok időm hátra...A doki szerint a Beni 1-2 héten belül megérkezik - ez teljesen optimális lenne :). Szóval nincs más hátra, még csinosítgatjuk a lakást, és várunk-várunk-várunk...